A Világmindenség meg minden

Amikor Albert Ferriman (53, pszichológia PHD, Tennessee Egyetem) rájött, hogy a remény mennyi energiát szolgáltat az egyszerű ember számára, megnyitotta első remény raktáráruházát Nashville-ben. Nem mondhatni, hogy tódultak az emberek.

Ferriman a Tennessee Egyetem kandidátusa volt és motivációkutatással foglalkozott. Röviden azt kutatta, hogy mi mozgatja, mi tartja életben az embereket, milyen célokért hajlandók energiát befektetni vagy áldozatokat hozni. Rájött, hogyha ezek a célok hiányoznak, páciensei fáradékonyak, sokat alvók és nemtörődömek lesznek. Mivel főszakja mellett elvégezte az MBA kétéves másoddiplomáját és erős volt benne az üzleti gondolkodás, rögtön megszimatolta a felfedezésében rejlő üzleti lehetőséget. Így kibérelt egy kisebb raktárépületet a város szélén és elkezdte feltölteni áruval. Célpiaca kezdetben a Nashville környéki lakosságra korlátozódott, később kiterjesztett tevékenységét az egész államra. A termék maga egy kis, fülhallgatószerű szerkezet volt, ami az agyhullámok frekvenciáján sugárzott.

Kis laboratóriumában (az egyetem pénzén természetesen) számos kísérletet hajtott végre önkénteseken, akik többnyire saját hallgatói, vagy más szakokról érkező érdeklődők voltak. Megmérte, hogy milyen hullámokat bocsát ki a kísérleti alany agya a „szerelem”, „vagyon”, „béke”, „természet” vagy „hatalom” szavak hallatára. A hullámformákat egy új, saját maga által kidolgozott fájlformátumban tárolta és magányos éjszakáin ezeket írta ki memóriakártyákra és szerelte be a fülhallgatószerű izékbe. Amikor a prototípus elkészült pezsgőt bontott és ünnepelt. Természetesen önmagán próbálta ki először. Mivel félárván nevelkedett, - szülei 5 éves korában elváltak és édesapja nevelte 17 éves koráig – az első kártya memóriája érthetően az „Anyu szeret” tartalmat viselte. Éjjel tizenegykor feküdt le ágyába, feltette a készüléket és megnyomta a play gombot. A gép halkan zümmögni kezdett, ő pedig rövidesen álomba szenderült.

Másnap olyan boldogan ébredt, mint már 48 éve sohasem. Megdöbbent, aztán nevetni kezdett. Szétömlött benne valami végtelen derű, olyan volt, mint a száraz szivacs, amit végre vízbe mártottak. Erejét megsokszorozva kezdett munkálkodni különböző korosztályok különböző álmain. Augusztus 28-án, a megnyitó napján 58 különféle termékkel várta vásárlóit. Az üzlet lassan indult be, sokan átverésnek, pszichológiai humbuknak tartották művét, az újságok rosszindulatúan élcelődtek kis üzletén. De a rossz reklám is reklám, és a bátor próbálkozók szájról szájra adták termékeinek hírét.

Piacvezető terméke „Az Igazi” volt. Két év garanciával adta, és aki egy éjszakán át megrezgette magát, másnaptól biztos volt benne, hogy az Igazi létezik és csak ő rá vár. Hány búsuló diákja kelt új életre, hány csalódott háziasszony kezdett újra adni magára, kezdte sminkelni magát és merészkedett el újra a Nashville-i Társkereső Klubba! A hatás felmérhetetlen volt. Második számú, roppant keresett árucikke a „Meggazdagszom!” lett. A félresiklott egzisztenciák kedvenc terméke volt. Hajléktalan alkoholistáknak szétosztott párat egy PR kampány keretében, és a hatás nem maradt el. Ezek az emberek megfésülködtek, lefürödtek és öltönyt turkáltak a helyi Caritas használtruha raktárában. Eme elképesztő pozitív hatások ellenére viharfelhők kezdtek gyűlni a cég feje felett. Először az Állami Munkaügyi Központ bejelentésére kapta fel a fejét az állam szenátora. A munkakínálat 50 %-kal emelkedett 3 hónap alatt. Mindenki jobb munkát akart, és hitt benne, hogy meg is kapja. Egy meghirdetett állásra 50-80 jelentkező akadt, noha a munkanélküliség mindössze 3 %-os volt az államban. Ennél sokkal súlyosabb volt azonban az Állami Pszichiátriai Intézet támadása. Ők azért kényszerültek erre, mert a kórtermek jószerivel kiürültek. A neurotikusok, a kétségbeesettek, a depressziósok, az összetört szívűek mind Ferriman kütyüit vásárolták. Pár igazán súlyos eset ugyan maradt, amivel nem tudtak mit kezdeni, de a betegek 80 %-a új életre kelt. Az Intézet a csőd szélére jutott és elbocsátások kezdődtek. Mindez egyedül is kivívta volna a tekintélyes professzorok haragját, ám emellett ott volt a gyógyszereladások drasztikus csökkenése. Ki vett már havonta 100 dollárért Xanaxot, Prozacot meg hasonlókat? Senki! Ferriman 500 dolláros gépe két évre megszabadította őket a gyógyszerektől és mindezt mellékhatások nélkül. Ez már tarthatatlan volt, így a Pszichiátriai Intézet a Tennessee-i Gyógyszerkutatókkal karöltve pert indított a Dreamwork Inc. ellen tudománytalan veszélyeztetésért. A tárgyalás meghökkentően folyt le, amint arról az újságok is beszámoltak. Talán önök is emlékeznek erre a nagy port kavaró ügyre. Az esküdtek mind széles mosollyal arcukon nyugtázták a vád-, és a védőbeszédet. Az esküdtszék elnöke alig tudta visszatartani kuncogását. Előző este rezgette meg magát „Ma este jó lesz a szex”-szel. Az esküdtek közül Jack Bloomfield két hete rezgette magát „Közeledik az előléptetés”-sel. Boldogan nézegette a helyi újság állásrovatát. Sonia Weizecker, a fiatal episzkopális tanítónő egy hónapja vette meg a „Végre orgazmusom lesz” című kütyüt és nagyon reménykedett. A harmadik esküdt, Joe Roommaker a „Ma összejön a bébi”-t tette fel előző éjjel. Szelíden mosolygott és a teremben ülő kissrácokat figyelte. Szinte senki nem figyelt a vádbeszédre, kivéve az ügyészt, mert ő az „Ezt a pert megnyerem”-et hallgatta immár második hónapja. Mivel biztos volt dolgában, ragyogóan érvelt. Az ügyvéd úgyszintén. Valamilyen furcsa okból kifolyólag aznap vette meg rezgetőjét, mint az ügyész, és ugyanazt a márkát. Nem csoda, hogy ebben a hangulatban az esküdtszék nem marasztalta el Albert Ferrymant, és felmentette minden vádpont alól. Amikor a bíró kihirdette az ítéletet szélesen vigyorgott. Aznap estére készült, amikor is „Három nővel szeretkezem”, mint a dobozon a felirat hirdette. Meg kell jegyezni, hogy a beteljesületlenség nem vette kedvét egy felhasználónak sem. Ugyanis a remény két évig tartott. A két év leteltével a hatás elmúlt és új gépet kellett venni.

Egyik éjjel szörnyű eset történt. A Dreamwork Inc. Központi raktára leégett. Mint a nyomozás később kiderítette, egy munkanélküli rendőr volt a tettes, akit azért bocsátottak el állásából, mert a kilátástalan gettólakók élete újra reményteljessé vált. Bob, az ifjú rendőr nem volt hajlandó vásárolni a kütyüből, ellenkezett az elveivel. Így a reménytelenség szélére sodródott, amit az is tetézett, hogy környezetében mindenki boldog volt és mosolygott. Ekkor szánta el magát a döntő lépésre. Mindez közel két évvel azután történt, hogy Ferriman beindította a céget. Épp lejártak az első vevők garanciái, és Ferriman laptopja a rajta tárolt összes hullámtípussal megsemmisült. Nem mentette el merevlemezre gondatlanságában, mert még a legelején megrezgette magát „Áh, semmi baj nem lesz, minden jól alakul”-lal. Két hónapot kért a lakosságtól, míg újragyártja a hullámsémákat, ám ez soknak bizonyult. Az összeomlás elkerülhetetlen volt, az elvonási tünetek azonnal jelentkeztek.

Dagadt nők sírva közölték barátnőikkel, hogy „sosem fogok lefogyni”. Ifjú bölcsész egyetemisták szomorúan konstatálták, hogy „sosem viszem semmire”. Garázda bűnözők jelentek meg a gettó homályában, és mint a fülledt szagú kocsmákban, borgőzt párologtatva kijelentették: „sosem fogunk kitörni ebből a gennyből”. A harag lassan duzzadni kezdett és lassan Ferriman ellen fordult. Végül gyűlöletté, majd pusztító tűzzé alakult a lelkekben.

Albert egyébként majdnem az összes hullámmal megrezgette magát, így hitt az Igaziban, a Sikerben, stb. Ebben a két évben nem talált társat magának, szexuális élete nyomorúságos volt, viszont csinos vagyont gyűjtött össze találmányával és sokan megkedvelték a városban ezt a halk szavú, félszegen mosolygó tudóst. Ő persze végig fantasztikusan érezte magát. Aztán egy nap lejárt az „Anyu szeret” hatása. Már nem is gondolt a prototípusra, olyan régen volt és annyi minden történt azóta. Noha kint vad hordák követelték pusztulását ő csak mosolygott, ám aznap összeomlott. Úgy érezte, hogy senki sem szereti, hogy értéktelen, hogy ő egy nagy nulla. Amikor este feltette utolsó kütyüjét, a „könnyű halál, nem fog fájni”-t, békésen merült álomba. Másnap mosolygó arccal sétált a vasvillákkal és dorongokkal felszerelt csőcselék közé, aki épp házát gyújtotta fel, és kertészét húzta a lámpavasra.